Öltözködés, takarítás, szállítás. Egyebek mellett ezeknek a tevékenységeknek az elvégzésében segítenek az arra rászorulóknak, az ibrányi székhelyű Szalmaszál Szolgálat munkatársai. Céljuk tehát az, hogy sérült embertársaink mindennapjait jobbá tegyék, ami nem is olyan könnyű feladat…
Egy kutya és több cica sürög-forog körülöttem, amikor megérkezek az egyesület Liliom utcai székhelyére. Nokedli, a kutya addig be sem enged, amíg meg nem vakargatom a hasát. A kedvencek üdvözlése után egy mosolygós, fiatal hölgy fogad, aki kerekesszékben ül. Å Mogyorósi Ilona, a Szalmaszál Szolgálat elnöke. Tőle tudom meg, hogy a szervezet 2005 óta foglalkozik egészségkárosodott emberek segítésével. Sőt ez az az időpont, amióta támogató szolgálatot is működtetnek. Mielőtt azonban rátérnénk ennek részletezésére, érdemes megemlíteni, hogy van az egyesület tulajdonában egy, a mozgáskorlátozottak szállítására is kiválóan alkalmas kisbusz. Az elektromos lifttel ellátott jármű 7 személyes, amit sokan vesznek igénybe. Így van ezzel Szopkó Gáborné is, akinek a kisfia szokott ezzel a busszal utazni. De mint mondja: nem ez az egyetlen dolog, amiben segíteni tudnak neki. Előfordult már az is, hogy az egyik szolgáltatóval kapcsolatban kért és kapott segítséget az egyesülettől. De térjünk vissza egy kicsit a támogató szolgálathoz. Erről Mátyásné Czirják Éva tájékoztat.
- Egyrészt beszélhetünk a személyi segítésről, ami a kliensek otthonában való segítségnyújtást jelenti, másrészt személyi szállítással is foglalkozunk, ugyanakkor az információadás is tevékenységünk szerves része. -fogalmaz a támogató szolgálat vezetője. Emellett – teszi hozzá -, vannak innovatív szakmai szolgáltatásaink is. Ezek az oktatás, a szabadidő-szervezés, valamint preventív szűrésre is lehetőségük van klienseinknek.
Az egyesület székhelyének megismerése után kocsiba ülünk, és meglátogatunk néhány segítségre szoruló családot. Első utunk az ibrányi Kulcsár Sándorhoz vezet. Sanyi bácsi jó kondícióban, barnára sülten, vidáman fogad bennünket. Å leginkább a szolgálat szállító tevékenységét veszi igénybe. -36 éves voltam, amikor az én kálváriám kezdődött – mondja Sanyi bácsi. – Hosszú időbe telt, amíg kiderítették, hogy érszűkületes vagyok. Emiatt először az ujjaim mentek tönkre, majd az egyik lábamat amputálni kellett. Ez azonban nem vette el az életkedvemet, hiszen azóta is mindennap dolgozok. Inkább én segítek másoknak, minthogy nekem segítsenek.- fejezi be mondandóját egykori osztálytársam édesapja. Felesége, Magdika néni is csak megerősíteni tudja az elmondottakat, sőt bizonyítékul a virágokkal teli előkertet is megmutatja, ami Sanyi bácsi keze munkáját dicséri.
Újabb autózás, ezúttal Tiszabercel a célállomás. Útközben ugyanis megtudom, hogy a Szalmaszál Szolgálat 4 főállású munkatársa Ibrányon kívül Paszabon, Bujon és Tiszabercelen is segít az arra rászorulóknak. Pitlik János már nagyon várta személyi segítőjét, Bene Sándornét, aki elmondása szerint szívesen foglalkozik idős emberekkel, hiszen nagyapját is ő gondozta. János bácsi most egy finom masszírozásban részesül, de az elmúlt napokban például a takarításban is segédkezni kellett nála. Erre azért van szükség, mert egy korábbi agyvérzése miatt nehezen mozog, és még a cipőjét sem tudja önállóan bekötni. A masszírozást követően János bácsi egy kicsit morgolódik az egyre rosszabb rádióadások miatt, majd ismét útra kelünk, és ezúttal a szintén Tiszabercelen élő Hegyes Istvánnét látogatjuk meg. – Segítenek nekem mindenben, olyan nincs, hogy ne csinálnának meg valamit, szóval én meg vagyok velük elégedve. – mondja tömören és lényegretörően. Majd hozzáteszi: – Bár az egyik lábamat le kellett vágni, mégis sok mindent megcsinálok önállóan. A legnagyobb segítség számomra a szállítás, és hogy nem kell sokat várakozni a rendelőkben.
Bár az idő gyorsan telik, visszafelé úton még betérünk egy ibrányi családhoz, Bacsóékhoz. Anikó és fia, Attila már a kapuban várja személyi segítőjüket, Svantner Jánosnét. Attilát, aki szeptemberben lesz 24 éves, születésekor érte sérülés. Emiatt magatartási problémái vannak, izomsorvadás jelentkezett nála, és középfokú értelmi fogyatékos is. Ennek ellenére vidáman tekint a világra, bárkivel szívesen elbeszélget, és egyik kedvenc szórakozása kutyái dédelgetése. És még valami jellemző Attilára: nagyon szereti azokat, akik őt is szeretik. Így például azokat a személyi segítőket, akikkel élete során kapcsolatba került. Svantnerné elmondása szerint egy évvel ezelőtt ismerte meg Attilát, amikor az egyesület munkatársa lett. Azóta szívesen járok ide – mondja-, hiszen Attilával öröm beszélgetni. És arra a kérdésemre, hogy miért érdemes ezt csinálni, könnyes szemmel csak ennyit válaszol: – Értük mindenképpen megéri…
Szilágyi Anita